|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.23. 21:46 - |
 A főutcát járva nem nehéz belebotlani, az egyik kirakatban piercingek csillognak, a másik oldalon be van ragasztva az egész ablak az itt készült tetoválások képeivel. Minőségi munkát végeznek, eddig még senki nem panaszkodott. |
[9-1]
- Azt kellene tenni, de sajna nem a közelben csináltattam. Az egyik nyaraláson csinálta a csávó. – sóhajtok fel. Két éve a Fülöp-szigeteken nyaraltam a bátyámmal és ott csináltattam. Tudom nem volt okos dolog, de lázadó tini voltam, aki a szülői tiltás ellenére megcsináltatta élete első jelentéssel bíró tetoválását. Figyeltem ambert ahogy szúrósan figyeli a tetoválást, miközben felhúzza az egyik szemöldökét.
Az ujjaimat összefonva lestem mit csinál Amber. Egyszerűen eszméletlen ahogy koncentrál. Úgy tűnik, hogy közben ide is figyel, de igazából nem akarom annyira zavarni. Tudom, hogy ilyenkor nagyon koncentrálni kell, mert egy kézremegés és az egész tetoválás mehet a levesbe.
- Igazad van, annál kevesebbet gondolok arra, hogy milyen eszméletlen érzés hogy valóraváltom az egyik álmomat és még nem is fáj. – bólintok kacagva. Annyira jó kedvem van. Figyelem ahogy körvonalazza mind a három madarat, majd tűt cserél. – Nem vagy ilyenkor izgatott, hogy valami nem úgy sikerül ahogy kellene? – kérdezem mosolyogva miközben a tűt cseréli. Addig tudok igazán fesztelenül beszélni amikor nem félek attól, hogy megzavarom valamiben.
- Igen fotós vagyok, vagyis egyelőre annak tanulok. És rendben majd szólok, ha kell. Lehet hogy hamar igénybe veszem a segítségedet. – bólintok vigyorogva.
- Ohh jó, de én nem vagyok ilyen. Csak akkor állok egy pasihoz komolyan ha érdekel is. Máskülönben a barátzóna előnyeit és hátrányait kell élveznie. Nem szeretek szórakozni senki érzelmeivel, én már megszívtam és meg kell mondjam nem kellemes érzés. – hajtom hátra a fejem és a plafont bámulom. – Szóval nekem nem kellenek fiúk, csak barátoknak. – mosolygok komolytalanul. |
- Én a helyedben visszamennék és jól szétrúgnám a seggét annak, aki csinálta – néztem meg kicsit jobban a balerinás tetoválását. Persze, mindenki hibázik néha, de az olyan, aki ezt nem képes megcsinálni normálisan, az ne menjen el nagyüzembe. Eddig minden tetoválásomat olyanok csinálták, akik jól ismertek, és ezen nem is terveztem változtatni. Nekik már életben is sok munkájukat láttam, így megbíztam bennük.
- Akkor jó, lássunk is neki – bólintottam rá, már egészen belelkesedtem. Nagyon szerettem a munkám, bár egyesek azt mondták, szadista vagyok, amiért ennyire szeretek másokat tűkkel böködni… de kit érdekel?
- Miért is ne? – vontam vigyorogva vállat. – Annál kevesebbet figyelsz a madaraidra – merültem bele a munkába, persze azért közben hallottam, miket mond.
Mindig is tiszteltem azokat, akik tovább tanultak, de magamról az istenért sem tudtam volna ugyan ezt elképzelni. Én itt megtaláltam a helyemet, boldog vagyok a munkámmal, nincs szükségem diplomára a teljes élethez.
- Fotós? Szólj, ha kell modell – vigyorodtam el, közben a második madár körvonalainak kezdtem neki. Szerettem a figyelem középpontjában lenni, így azt is imádtam, ha fotóztak, egész nap képes lettem volna a kamera előtt illegetni magam, ha arról lett volna szó. – Akkor jó, ha pörgős – álltam neki a harmadik madárnak is. Igaz, én nem bírnám a hajtást lustaságomra tekintettel, de ha ő élvezi, akkor jó.
- Minek? – kérdeztem játszott felháborodással. – Hogy legyen kiket hülyíteni – egyenesedtem fel és kicseréltem a tűt, a körvonalakkal már készen is voltam. – Velük lehet a legjobban szórakozni, úgy vezeti őket az ember, ahogy akarja… |
Némán, egyetértően bólintok miközben figyelmesen hallgatok. Egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy bármilyen nevet magamra tetováltassak, nem mintha amúgy annyira sokat csinálnám. Eddig mind a két figurának van jelentése. A balerina életem régi értelmét jelenti, aztán a jobb kezemen lévő gyűrűs és középső ujjam között egy „be happy :)” felirat van fehérrel rátetoválva,ami mindig a vidámságra öszpontosíttat velem, most pedig a három varjú, holló vagy simán csak egyszerű madár pedig két jelentéssel bír. Az egyik jelentése édesapám életét ábrázolja a kedvenc állataival szimbolizálva, a másik jelentése pedig az egyik kedvenc könyvem főhősének is ilyen tetoválása van. De természetesen a legjobban az édesapám életét szimbolizálja a három madár.
Levettem a pólóm, majd behunytam a szemem. Amilyen fáradt vagyok most képes lennék elaludni egészen addig míg el nem kezdi a tetoválást. Az adrenalin függőségem miatt – amely általában abban nyílvánul meg, hogy élvezem a száguldást, a magasságot és minden ilyesmit – a tetoválások nem igazán szoktak fájni. Eddig legalábbis egyik sem fájt. A bal oldalamat választottam, mégpedig azért, mert a három madár lefelé repül, a szívem felé.
- Nem hennával csinálták, rendes tetoválás, az lenne ott. Úgy néz ki, mintha vagy 70 éve csinálták volna. – bökök a jobb combom felé, ahol egy már teljesen kifakult világoskék-fekete- babarózsaszín balerina lép kecsesen. Persze a korát csak eltúloztam. Miután megnéztem Amber remekművét hatalmas vigyorra húztam a szám: - Ez gyönyörű. Sejtettem, hogy nem fog kifakulni. És ígérem nem lesz. – bólintok miután visszacsúsztam a helyemre és felfogtam aimt mondott.
- Jesszusom. Ugye nem várod tőlem, hogy végig én beszéljek? – kérdezem kacagva és kicsit felszisszentem amikor elkezdte csinálni. Ennél több reakció nem volt.
- Jelenleg fotózást tanulok a helyi egyetemen, most van a vizsgaidőszak így elég pörgős, de attól még szeretem. A munkámat imádom, nem tudnék jobbat elképzelni annál, mint hogy életem egyik fontos szenvedélyét csináljam. Pasik?! Azok meg minek? – kérdezem széles vigyor kíséretében. Kuncogni nem kuncogtam, nem akarom megzvarni Ambert a munkában. |
- Köszi – mosolyodtam el halványan. – Még mindig jobb, mintha a nevét tetováltattam volna fel – csóváltam a fejem kissé keserűen kuncogva. – 18 voltam, együtt töltöttük a nyarat és azt hittem sosem lesz vége… na, de én még mindig jobban mutatok ezzel a tetkóval, mint ő, mindegy is – tűrtem egy tincset a fülem mögé. Akkoriban még simán magamra varrattam volna az illető nevét is, de mostanra sikerült tanulnom a dologból és örültem neki, hogy most nem egy hatalmas „Jeremy” felirat virít rajtam.
- Oké, akkor vedd le a pólódat, és foglalj helyet – intettem a fejemmel az ülés felé, amit majd terveim szerint hátra is döntök, mivel sokkal jobban szeretek úgy tetoválni, ha fekszenek, nekem az sokkal kényelmesebb és hozzáférhetőbb.
- Mert mivel csinálták, hennával? – vigyorodtam el, majd kicsit komolyságot erőltettem magamra. - Persze, azt is megnézem, majd ha a mostanin túlestünk – mosolyodtam el és rábólintottam, közben megmostam a kezem és elővettem egy új borotvát. – Melyik oldalra szeretnéd? – léptem Izzyhez, majd mikor választott, letoltam a melltartója pántját, fertőtlenítettem a felületet, és a kiszemelt területet átborotváltam neki, bár kétlem, hogy ott szőrös lenne, ami kötelező, az kötelező.
Mivel már párszor elgyakoroltam, milyen tetoválást akar, hamar felrajzoltam neki a körvonalat, majd a tükör felé intettem. – Nézd meg, jó lesz-e így – készítettem elő a gépet is. – És ne aggódj, ez nem fog kifakulni – döntöttem hátra az ülést. – Szóval, nincs üvöltözés, meg sikítozás, meg sírás – vigyorogtam rá, közben kényelmesen helyet foglaltam a kisszéken mellette és megfelelő hozzáférést kerestem hozzá. – Találj ki valamit témát, ami lefoglal – néztem rá, majd hozzá is láttam, mielőtt túlzottan belehergelni magát, mert azzal általában mindig elrontják. – Meló, suli, pasik? |
- Akkor megnyugodtam. – bólintok, majd figyelem miközben méreget először a tekintetével, hogy aztán a pólót felhúzva vesse össze a két területet. Nem esett nehezemre fogadni az érintéseit. A helyzet az, hogy mint fotós rengeteg idegen embert érintettem már meg és ez fordítva is igaz. Valahogy be kell állítani őket, ha már nem megy elmondás alapján. Amber érintése kissé érdes, és határozott, de ezt sem bánom. Úgy értem nem igazán okoz gondot, hogy a munka érdekében végigmustrál. Annak azonban örülök, hogy nincs itt más, mert azért kicsit szégyenlős vagyok. Nem szeretek nyilvánosság előtt vetkőzőset játszani. Tudom ez egy olyan eszme amit a fiúk nem értenek. Szerintük az ha bikinire vetkőzünk az ugyan olyan, mintha bugyira meg melltartóra vetkőznénk. De ez nem igaz. A bikini sokkal nagyobb biztonságot sugároz, ha egy bugyiban és egy melltartóban kellene végig glasszálnom egy közösség előtt azt hiszem égne a pofám a szégyenkezéstől, de ha ugyan ezt bikiniben kellene megtennem nem lennék annyira feszült.
Amber a maga módján szép, sőt szerintem különleges ez a hófehér bőr és ez az extravagáns külső. Ez az ő egyénisége. Például sötétbarna hajjal és egy nyári ruhácskában el sem tudnám képzelni, ő pont jó így ahogy van. Bár lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert nem ismerem teljesen, csak felületesen, annyira amennyire meg lehet ismerni egy embert két találkozás alapján. –Szép. – bökök elismerően a tetoválása felé, miközben érvel hogy miért a kulcscsontomra varrassam. – Na örülök, hogy ezt megbeszéltük, akkor a kulcscsontomra csinálod majd. – veszem tudomásul. Igaza van, jelen esetben rá hallgatok, mert ez az ő területe.
- Ha már itt vagyok a balerinám kezd kifakulni. Azt is meg tudod majd nézni? – kérdezem halvány mosollyal. A balerinát két éve varrattam, de szinte semmi nem látszik már belőle, ebből gondolom hogy vagy szar volt a művész, vagy pedig az anyag amivel dolgozott, de lehet hogy mind a kettő. |
- Nem késtél, csak unatkoztam – legyintettem egyet, nem értettem, mire fel ekkora „aggodalom”. Még ha késett is volna… igen, egy tetoválószalonban is vannak időpontok, de akkor sem egy hivatal vagy iskola, hogy belehalna akárki is pár perces csúszásba.
- Hmm… - gondolkoztam el a kérdésén, közben újra lassan végigmértem. – Nézzük – léptem közelebb hozzá, majd kissé arrébb húztam a pólót a válláról, hogy megnézzem a felületet, aztán elengedtem és az oldaláról húztam fel a ruhadarabot, hogy ott is megnézzem. Már elég sok tetoválást láttam és el is készítettem a tetoválása alapját, szóval nem esett nehezemre odaképzelni. Az, hogy próbababaként húzogatom rajta a ruháját, nem igazán zavart, ha már tetoválni fogom és kikérte a véleményemet, nem hiszem, hogy akkora ellenvetése lenne ellene.
Első ránézésre is megmondtam volna róla, hogy igényes magára, de így, hogy közelebbről is megnéztem és hozzáértem a puha bőréhez, már tényleg biztos lehettem benne. Néha örültem volna egy sötétebb tónusú bőrnek, olyannak, mint az övé, de aztán rájöttem, hogy szeretem a sajátomat úgy, ahogy van. Izzynek például jól áll, de az én stílusomhoz jobb ez a hófehér szín.
- Hát, szerintem a kulcscsontod felé… nagyon karcsú vagy, az oldalad annyira nem adná ki azt a tetkót, mert nézd – fordultam neki oldallal és lepillantottam a tetoválásomra. – Az oldalara inkább valami ilyesmit varratnék a helyedben, szerintem érted, miről beszélek – fordultam vissza felé. – A kulcscsontodon viszont – fordítottam a tükrös fal felé és végighúztam a kezem a felületen. – Itt nem folyna szét. |
Egy hónapja mentem be a tetováló szalonba, hogy megbeszéljem a tetoválást az egyik tetoválóval. Belevaló csajnak tűnt első látásra, olyannak aki engem kétszer lenyelne. Na mindegy nem is ez a lényeg. Egy három hollóból álló tetoválást akarok vagy az oldalamra, vagy pedig a kulcscsontom fölé. Nem tudtam még eldönteni, hogy hova is tegyük.
Reggel izgatottan ébredtem, miután megbeszéltem Logannel is a fotózást már úgy érzem semmi rossz nem jöhet. A vizsgám sikerülni fog, a tetoválásom elkészül és én tök happy leszek. Ahan, csak azt hittem. Indulás előtt harminc perccel el akartam ugrani még kávézni de az autó felmondta a szolgálatot, így a kávézást kihagyva taxiba vágódtam, mert tudtam, hogy szokásomhoz híven kifogok egy olyat aki a leghosszabb úton fog elvinni a tetováló szalonba. Körülbelül egy óra alatt értem oda a szalonhoz, ahova belépve olyan fáradtnak éreztem magam mint még soha. Az eddigi adrenalin löket most leapadt, de valószínűleg ha neki látunk biztosan újra erőre kap. Végignézek magamon és az egyszerű póló és nadrág kombináción, majd elhúzom a számat. Ízlésesebben is felöltözhettem volna de mostmár mindegy. Ekkor Amber hangja ragadott ki a fantáziálásomból.
- Mondd, hogy nem késtem. – nyögök fel elkeseredetten a na végre megszólalása után. Az hiányzott, hogy őt is megvárassam.
- Nem igazán. Még egy valamiben kérném a véleményed. Szerinted az oldalamra vagy a kucscsontom fölé csináltassam veled? Te mint művész segíts kérlek. – nézek rá boci szemekkel. Nem leszek nagy barátnője úgy érzem, de annyi biztos, hogy ellenségek sem leszünk. |
Már vagy fél órája egyedül ücsörögtem a szalonban, jobb dolgom nem lévén a mobilomat nyomkodtam, valami új játékot kerestem rá, de semmi olyasmit nem találtam, ami különösebben felkeltette az érdeklődésemet. Pont én fogok sudokuzni, valószínű…
Az is megfordult a fejemben, hogy felhívom a csajt, aki a következő volt a soron, hogy jöhet előbb is, de már csak tíz perc volt az időpontjáig, szóval lemondtam a dologról, gondolván, annyi időig még simán lefoglalom magam… hát nem jött össze.
Bármilyen óvatosan is ettem azt a fránya egy hete őrizgetett csokit, öt perc alatt végeztem vele, utána ledobtam magam az egyik bőrfotelbe és halk sóhajjal hátradöntöttem a fejem. A nagy melegre tekintettel egy vékony, oldalt mélyen kivágott farmer-overallt vettem fel, alá egy szegecsekkel díszített melltartóval, szóval, hogy ne ragadjon a bőröm a kanapéhoz, felhúztam a lábamat is. Az államat a térdemre hajtottam és úgy nyomkodtam tovább a telefonomat, amíg nem nyílt ki az ajtó.
- Na, végre – álltam fel egy sóhajjal a fotelből. – Szia – mosolyodtam el halványan és végigmértem a lányt. Egyszer már találkoztunk, mikor bejött megbeszélni a tetoválását, de az már egy hónapja volt, azóta nem futottam össze vele máshol, pedig szinte sosem voltam otthon, mindig kimozdultam valahová. – Na, készen állsz? – vigyorodtam el.
clothes [ 1 2 ] |
A főutcát járva nem nehéz belebotlani, az egyik kirakatban piercingek csillognak, a másik oldalon be van ragasztva az egész ablak az itt készült tetoválások képeivel. Minőségi munkát végeznek, eddig még senki nem panaszkodott. |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
