|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.23. 15:34 - |
 A Coffee Time kávézó nemrég nyílt meg a sétálóutcában. Kávén kívül természetesen teákat, kakaókat, üdítőket és limonádét is árulnak, valamint egy kis szendvicsespultból is válogathatnak az éhes vendégek. Az üveges falak tökéletes kilátást nyújtanak az utcára, a kávézóban friss kávé illata terjeng és halk zene szól. Asztalokhoz és egy az utca felé néző pulthoz is le lehet ülni. |
[3-1]
Az elmúlt két hétben ez az első komolyan véve is szabad napom, amikor nem kell valamilyen munkához köthető dolog miatt rohangálnom a városban. Talán fizetésemelést kéne kérném az állandó futárszolgálatért. A "Ha már úgy is arra jársz..." kezdetű mondatoktól a falnak tudnék menni, főleg mivel általában nem "arra" mennék, de egy kis kerülő szerintük semmi.
- Egy erdei gyümölcsös teát kérnék mézzel, köszönöm - Adtam le a rendelésem, mikor rám került a meglepően hosszú sor. Mindig vannak itt, bármikor járok erre, de ma meglepően nagy volt az érdeklődés a kínálatuk iránt. Biztos a nyár teszi.
Magamban megvontam a vállam, kezembe vettem az eddig karommal oldalamhoz nyomott bukósisakot és elindultam helyet keresni. Némi gyakorlott szlalomozás után megtaláltam a megfelelő asztalt, levettem a kötelezően viselt dzsekit, leterítettem arra a székre, amire aztán a sisakot is tettem. Leültem és elővettem a mobilom, elkezdtem a napi hírek között böngészni, hátha találok valami érdekeset. Alig jutottam túl talán a második oldalon, mikor valaki megállt mellettem. Fel se kellett volna néznem, a hangjából rájöttem, kit üdvözölhetek.
- Szia - köszöntem vissza, mint egy jólnevelt úriember, ha már valami hasonlónak nevezett.
- Megtisztelsz a társaságoddal. - Furcsa volt ez a hivatalos, mégis közvetlen stílus, de tetszett. Általában csak Amberrel sikerül így kommunikálnunk. Mikor is futottunk össze legutoljára? Két hete? Nem, múlthét elején, már emlékszem.
- Hogy vagy mostanság? - Hangomból egyértelműen áradt a kellemes hangulat, ma egészen jól alakulnak a dolgaim, sőt, még egy kedves ismerőssel is összefutottam. Miközben vártam a válaszát oda se pillantva nyomtam meg a telefon oldalán lévő gombot, a kijelző elsötétült, letettem az asztalra. |
Végre elérkezett a szabadnapom, nem mintha nem szeretném a munkámat, csak néha már megőrül az ember a bezártságtól és hogy nem akkor megy el akárhová, amikor csak akar.
Hogy megünnepeljem ezt az egészet, azzal kezdtem, hogy átaludtam a délelőttöt. Miután végre nem az ébresztőtől, hanem teljesen magamtól ébredtem meg, még vagy fél órán át csak feküdtem a pihe-puha ágyamban, a pihe-puha friss ágynemű között és élveztem azt az egy napos szabadságot. Végül csak rávettem magam, hogy kimásszak az ágyból és eljussak valahogy a fürdőig egy gyors zuhanyra.
Tényleg nem húztam az időt sokáig, pedig ha úgy volt kedvem, képes voltam egy órán át csak állni a langyos vízsugár alatt, kiidegelve a lakótársaimat. Felőlem aztán nyugodtan csatlakozhatnának hozzám is, de ha ennyire szégyenlősök, hát legyen, engem aztán nem érdekel, mennyire le akarnak ők tusolni és mennyire korlátozom én őket ebben.
Miután már tisztán és eperillatúan tértem vissza a szobámba, nekiálltam öltözködni. Csipkés, fekete fehérneműt vettem fel, majd egy fekete trikót, rajta egy cicával akin baseball sapka volt, rövid farmersorttal, valamint a fekete Converse csukámmal. Kicsit kihúztam a szemem fekete tussal és szempillaspirállal, fújtam magamra a kedvenc parfümömről és beszórtam a fontosabb dolgokat az oldaltáskámba, már kész is voltam rá, hogy elinduljak.
Mivel a gyomrom már akkor is korgott, mikor megébredtem a kedvenc kávézóm felé vettem az irányt. Hamar odaértem, közel laktam a sétálóutcához, így csak egy rövid sétába telt. A kávézóban kellemes idő fogadott a kinti tűző nap után, finom illatok terjengtek a levegőben és alig egy-két ember ücsörgött az asztaloknál, így nem volt túl zsúfolt… nem mintha nem szeretnék emberek közt lenni, de egy kávézó igenis legyen szellős és nyugis.
- Hello… egy fehér forrócsokit szeretnék, meg… - vetettem egy rövid pillantást szendvicsespultra. – meg egy csirkemelles szendvicset, és egy epres limonádét is. A fél litereset – adtam le a rendelésem a pult mögött ácsorgó srácnak, majd körbenéztem, hová ülhetnék.
Nem kellett sokáig válogatnom, mert megpillantottam egy ismerőst az egyik asztalnál. Nem mondanám, hogy legjobb barátok vagyunk Izaakkal, már nem is emlékszem, hol találkoztunk először, de néha egymásba botlunk és olyankor egészen jó beszélgetőpartner. Na meg férfiként sem utolsó…
- Szia - léptem oda hozzá egy mosollyal, amint felpillantott, elkaptam a tekintetét. – Csatlakozhatok uraságodhoz? – döntöttem kissé oldalra a fejem, az ujjaim hegyével megérintettem a világos asztallapot és kíváncsian vártam a választ. |
A Coffee Time kávézó nemrég nyílt meg a sétálóutcában. Kávén kívül természetesen teákat, kakaókat, üdítőket és limonádét is árulnak, valamint egy kis szendvicsespultból is válogathatnak az éhes vendégek. Az üveges falak tökéletes kilátást nyújtanak az utcára, a kávézóban friss kávé illata terjeng és halk zene szól. Asztalokhoz és egy az utca felé néző pulthoz is le lehet ülni. |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
