|
Témaindító hozzászólás
|
2014.07.22. 23:56 - |
 A pálya már két évtizede megvan, de mindenki örömére a régi koszfészekből sokat fejlődött ezalatt az idő alatt. A fiatalok egyik kedvenc helye, a bowling mellett billiárdasztal és több játékgép is megtalálható, valamint egy gyorskajában bővelkedő bár, ahonnan nem nagy titok, hogy nem csak a nagykorúaknak csurran-cseppen egy kis alkohol. |
[24-5] [4-1]
 Asking Alexandria, The Road és megannyi emlék a múltamból. Ez a szám vagy egy éves, de még mindig ugyanúgy imádom, úgyhogy ütemesen mozgattam rá a lábamat és a fejemet. Mivel nagyon úgy tűnt, hogy Amber nem fog egyhamar ideérni, ezért még a szememet is becsuktam egy kis időre. A zeneszám szövegére koncentráltam, a ritmusra, az egészére. „Ments meg. Valaki meg tudna menteni? Nem tudom többé ki vagyok. Ez lett volna az álom. Nem látod a szenvedést a szememben? Nem hallod a szenvedést a szavaimból?” Nem mintha annyira illett volna a hangulatomhoz egyébként, mert egyáltalán nem éreztem magam ilyen felettébb depressziósnak, de attól még tökéletesen át tudtam magam adni a zenének. Főleg azért, mert a Road-ot nem sokkal egy szakítás után találtam meg. Mindig valamelyest feleleveníti azokat az időket, amikor magam alatt voltam napokig. Ennek ellenére szeretem. Nem vált ki belőlem rossz érzést, mert már rég túltettem magam azon a lányon.
Pont mikor véget ért ez a zene és elkezdődött az újabb, megláttam a felém közeledő Ambert és majdnem tátva maradt a szám. Jézus! Két kezemen meg tudnám számolni hányszor láttam élőben ilyen szexi csajt. Kár, hogy ameddig messzebb volt tőlem, nem igazán láttam, mivel már lassan olyan vak vagyok mint egy bánya ló. De a lényeget szerencsére ki tudtam venni és legalább nyolcszor végigfuttattam rajta a tekintetem, mire ideért hozzám.
-Szia! –villantottam felé egy széles és egyben elégedett mosolyt. A másik fülest is kihúztam a fülemből, ami még bent volt majd felálltam… a padról. Szinte már vigyorogva hagytam, hogy megpusziljon. –Jó, nem lényeg. Annyira nem is késtél sokat. Csak… -néztem az karórámra. –Fél órát. Az nem olyan vészes –vontam vállat. Valójában igen is az. De mivel azt mondta munka miatt nem ért ide időben, megbocsájtható. Bár attól függ mit ért ő ezalatt. Mondjuk annyira nem érdekelt, hogy most ez miatt csesszem le. Legközelebb maximum én vetek be egy elegáns késést. –Te viszont az vagy –futtattam rajta végig a tekintetem újra. –Észbontóan nézel ki –szavakat alig találtam, amivel jellemezhetném. A lényeg, hogyha ilyen csajom lenne egyszer, akkor biztos vagyok benne, hogy felpezsdülne a szexuális életem. Még azt is el tudnám képzelni, ha kicsit fiatalabb lennék, akkor még azt is láthatná a farmeromon, hogy mennyire bejön. Áldom az eget, hogy most már kezelhetőbbé vált a farkam. Eléggé beégetett már így is párszor. |
Amber & Logan - clothes
Már úton voltam a bowling pályához, mikor felhívtak a szalonból, hogy gyorsan be kellene ugranom. Én csináltam a piercingeket mindig, és most valami kiscsaj betoppant, hogy köldökpiercinget akar. Ha a szalon nem esik útba, akkor valószínű lemondom, de mivel pont a közelben voltam, úgy döntöttem, megéri pár perc egy kis plusz zsebpénzért. Bocsi, Logan.
Miután megvolt a művelet és eltettem a pénzt, még egyszer megnéztem magam a szalon egyik falát elfoglaló tükörben. A hajamba túrtam, majd háttal fordultam és átnéztem a vállam felett, hogy száz százalékosan lecsekkoljam magam, majd elégedetten sétáltam ki az ajtón. Anyám nem nevelt belém túl sok dolgot, kivéve azt, hogy a külső az egyik legfontosabb dolog. Nem vagyok rá emiatt feltétlenül dühös, így legalább mindig odafigyeltem a megjelenésemre és nem mentem el sehová igénytelenül. Szerencsére csak a saját megjelenésem foglalkoztat ennyire, másokat sosem néztem le azért, ahogy kinéznek. Az, hogy valakinek zsíros a haja, vagy ki van nyúlva a ruhája, nem az én problémám, én attól csak még jobban mutatok ezek mellett az emberek mellett, itt a téma lezárva.
Bár nem túl nagy a város, mégis régen találkoztam Logannel, gimi után szétvált az utunk, ő balra ment, én jobbra. Sosem voltunk sulin kívül annyira „barátok”, az akkori baráti körömhöz képest, ami mindig pár évvel idősebbekből állt, ő egy tejfelesszájú kölyök volt, de azért értelmesen lehetett vele beszélgetni, és ez egy jó pont.
Már nem is tudom, hogyan jutottunk el odáig, hogy megbeszéltük ezt a találkozót, de nem bántam, sőt, mostanra már egyre kíváncsibb lettem, mi is lett a „tejfelesszájú kölyök”ből. Abban a két percben, amíg oda nem értem a bowling pálya elé, ezen gondolkoztam, majd meg is pillantottam Logant.
A lehetőség, hogy hátulról meglepjem, sajnos nem kínálkozott fel, mert pontosan szemben ült velem, ahogyan átmentem az úttesten. Közben lassan végigmértem, egy centit sem kihagyva belőle, bár ülve annyira nem tudtam teljesen megnézni, mintha állt volna.
- Szia – mosolyodtam el halványan, miután kivettem a füléből a fülest, majd ha felállt, két puszit is nyomtam az arcára, közben megérintve a felkarját. – Rég láttalak, mizu? – vettem le a kezem róla. – Bocsi a késésért, csak még volt egy kis meló, remélem nem vártál sokat – indultam el beszéd közben befelé. |
Hétvége volt, ezért nem volt különösebb programom mára, rövid fél órás készülődés után már itt is voltam. A bowling pálya épülete előtti padon ültem, egyedül. Persze nem azért mert annyira unatkoztam, hanem vártam valakit. Nevezetesen a régi osztálytársamat, Ambert. Régen találkoztunk, ezért lebeszéltük, hogy elmegyünk egyet bowlingozni, csak éppen nem volt hajlandó időben ideérni. Ennek az indokát egyébként nem szeretném tudni esetében, mert lehet, hogy túl nagy betekintést engedne vele mondjuk a szexuális életébe,ha elmondaná. Biztos közbejött valami, vagy valaki neki, ami miatt nem tudott ideérni. Persze reménykedtem, hogy inkább a „valami”. Ennyivel azért csak megtisztel, hogy nemet mond, ha megbeszéltük a találkozót, igaz? Amúgy meg rendes lánynak ismertem, csak hát valamivel szabadosabb életvitelt képvisel, mint én. Sokkal több mindent megenged magának, amivel egyébként nincs különösebb problémám egész addig, míg nem próbálja meg rám ragasztani a stílust.
Olyan tíz perc várakozás után unottan felsóhajtottam és előkaptam a telefonomat, meg a zsebemből a fülest. Úgy döntöttem addig míg ideér inkább zenét hallgatok. Jobban járok vele, mintha üresen néznék ki a fejemből és minden előttem elhaladó személyt végigmérnék. Kikerestem a lejátszási listámból az Audiokillertől a kedvenc számomat, nevezetesen az Apocalipsist. Azért ennek a számnak durva drop része van, amikor először meghallottam otthon, automatikusan feltoltam a hangerőt minimum +20%-al és utána naponta legalább ötször meghallgattam.
A pad háttámlájának dőltem és úgy néztem mikor jön Amber. Néha az órámra pillantottam, még mindig türelmesen, pedig már elég sokat késett. Valahogy nem tudnám magam ilyen miatt felhúzni. Még akkor sem ha még többet kéne várnom rá, vagy ha el sem jönne. Akkor lenne ez probléma, ha ez miatt lemondtam volna bármi fontosabb programot, de még akkor sem hiszem, hogy szétfeszítene a düh. Ha ennyire nem érdeklem, akkor nem találkozok vele legközelebb, ilyen egyszerű a képlet. De már igazán kíváncsi voltam, hogy egyáltalán méltóztat-e eljönni, illetve azzal kezdi-e, hogy miért nem ért ide időben és váratott meg engem.
/Ruha: klikk/ |
A pálya már két évtizede megvan, de mindenki örömére a régi koszfészekből sokat fejlődött ezalatt az idő alatt. A fiatalok egyik kedvenc helye, a bowling mellett billiárdasztal és több játékgép is megtalálható, valamint egy gyorskajában bővelkedő bár, ahonnan nem nagy titok, hogy nem csak a nagykorúaknak csurran-cseppen egy kis alkohol. |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
